Saját UTAd.blogૐ

Az előző keddi szanghán a megosztó-körben Alexandra meghívott mindannyiunkat vasárnapra (mára) egy művelődési házba, az első saját selyemfestmény-kiállítására. Természetesen én is elmentem, már csak azért is, mert Alexandra – ismerve kedvenc foglalatosságomat – engem kért fel, hogy legyek e jeles esemény hivatalos fotósa!! Mondanom se kell, hogy odafelé tartva a metrón három szanghással is találkoztam, együtt utaztunk, pedig nem beszéltük meg előre, hogy találkozunk. Számunkra természetesek az effajta szinkronicitások.

TOVÁBB...

"Odaát" a Saját utadon egy szuperszónkus poszt olvazsható a gyönyörű vízkristályokról, valamint szót ejtek Alex Greyről (Szürke Sanyiról), akinek már számos alkotása volt itt látható a suta blogon... Sőt! Aurél napjának örömére megemlékezünk a levegő úttörőjéről, Aurel Vlaicuról is, aki csak az egyike volt dédnagymamám mára a Wikipédiában is megtalálható udvarlóinak.

TOVÁBB...

Hajnali fél kettő, most jöttem haza jógáról és – mint minden kedd éjjel – most is tele vagyok energiával! Egyszerűen eszméletlen, hogy mennyire feltölt és nemcsak hogy ellát energiával egész hétre, de – bár ez túl közhelyesen hangzik, mégis igaz – átformálta az életemet, biztonságot nyújt, egyszerűen jó ott! A Szangháról már írtam több helyen is, de nyugi, még fogok is, mert ez akkora hatással van az életemre, hogy csak na!

TOVÁBB...

Szinkronicitás a szanghával

Mágusképző

Rettentően felháborodtam, mikor ez év nyarán megjelent egy antológia! A „hozzáértő” szagtekintélyek mindenhatóságán igenis kiakadtam! Történt ugyanis valami, ami szerintem becstelenség a könyv szerkesztőjének részéről.  Gondoltam, hátha elszáll a dühöm, várok, de ugyanazt érzem most is!! Interaktív közvéleménykutatást kéne csapni, melyet a Saját utad.blog.hu széles olvasóközönsége aktív részvételével akár meg is lehetne ejteni, azonban meggondoltam magam. Leírom, ahogy volt!

tovább...

Az utóbbi napok kimondhatatlanul boldogan teltek számomra!!! Ez a blogolás kihozta belőlem azt, amire vágyom, mindig is vágytam: hogy írhatok teljesen szabadon. Végre érzem, amit már eddig is tudtam, most viszont 100 %-osan megbizonyosodtam felőle: az én saját utam az írás!
 

TOVÁBB...

Mindenkinek meglehet a véleménye, lehet kiköltözni a városból peremkerületbe, vidékre, lehet leszólni, hogy „büdös”, „koszos”, vagy akár még durvábban is. Lehet a magamfajta lokálpatriótát ilyenekkel sértegetni, csak nem érdemes. Fölösleges. Legyen boldog mindenki ott, ahol él. Eszrintem így van rendjén. Az már kevésbé jó, amikor valaki nem érzi jól magát ott, ahol van. Elégedetlenkedik. Én nagyon örülök, hogy itt lakom a város szívében, közelről érzem a dobogását: Szeretlek, Budapest!

(A TELJES CIKK MEGTEKINTHETŐ ITT: http://sajatutad.hu/wp-admin/post.php?action=edit&post=315) 

tovább...

... Hogy is van tovább? megtudhatod itt! :o)

Egy kicsit beavatlak a kulisszák mögötti térbe, oké? Szóval ez az egész blogozás, meg most már a rendes weboldal is, hogy elkészült, illetve beindult, ez mind egy online marketing tanfolyam következménye. Most már hivatalosan is megnyílt, látogatható a Saját utad weboldal!! A suta bloghoz hasonlóan a "rendes" Saját utadon is megszokott igazán ütős tartalmak lesznek ott is, sza ahogy ide is, oda is érdemes jönni! :o)

A Debrecenieket a szívembe zártam. Hogy miért, arról a saját utad.hun lehet olvasni. Hun? A saját utad.hun!

Árpád fater büszke lenne ránk! – kiáltotta a mikrofonba egy rendező fószer, mikor – indításként – a Hősök terénél többezer bicikli emelődött a magasba amolyan Critical Massosan. A felemelt bicikli a Critical Mass védjegye lett az elmúlt években. Ellentétben az előző alkalmakkal ezúttal nem volt forgalomkorlátozás, sem útlezárás - tekerhetett ki merre látott, cél a Moszkva tér!

A „Critical Mass” szóösszetétel lassan olyan közismert lesz hazánkban, mint bármely angolból nemzetközivé vedlett kifejezés. Jelentése: kritikus tömeg, melynek átlépése után már nem lehet nem törődni a biciklisták kérésével, vagyis, hogy több bicikliút épüljön a fővárosban, és mivel most már a CM országos szintűvé nőtte ki magát, bicikliutakat az egész országban!!!

Magam részéről imádok biciklizni, fiaimat természetesen megtanítottam és velük együtt bicikliztünk hosszú éveken át többek között a Margitszigeti krosszpályán. Barnival – a nagyobbik fiammal - már hosszabb túrákra is mentünk, sőt, ő már szinte a kezdetektől leelőz – dát ez az apák sorsa. A Critical Masson is együtt voltunk mindig (már vagy négyszer). Most először nem tudott jönni, edzése volt.

Ha jön a CM, felforr a vérem! Ezen is egyszerűen ott KELL lennem! Ott lenni, ott tekerni a többezer biciklista között, a „kritikus tömeg” részeként megélni magam egy semmihez sem hasonlítható, totálisan felpörgető érzés. Egyébként ez alkalommal Budapesten belül is öt-hat helyszínről indult öt-hat különböző végcél felé a kerékpáros felvonulás és a korábbi alkalmakkor – világviszonylatban is legmagasabb!! – 40-50.000 bringás most több helyszínre oszlott szét.

Mondhatom, extatikus élmény volt előző években a Dráva utcától (majdnem az Árpád hídtól) indulva végigtekerni a Duna-parton, egészen a Petőfi hídig, ott át Budára, majd a másik oldalon vissza, s amikor az Erzsébet hídnál jártunk és áttekintettünk a túlpartra, ott még akkor is szünet nélkül jöttek a cangások. Ez a mostani nem is felvonulás volt, hanem „biciklis közlekedés”, ahol megmutattuk a pöffeszkedő autósoknak, hogy mi is itt vagyunk, igenis így is lehet közlekedni, sőt, városon belül sokkal gyorsabb, természetkímélőbb is.

Nem volt útvonal megadva, dazé a fő brancs együtt haladt és jó volt együtt lenni az Andrássy úton, a József Attila utcában, a Roosevelt téren, a Lánchídon (itt készítettem ezt a Photoshoppal kicsit feltuningolt képet), az alagútban… majd kilyukadni a Délinél, végül a Moszkván. A szpíker be is mondta, ez városunk egyik legrondább tere.

Amíg vártunk a később jövőkre, hangszóróból zene szólt hangulatemelés gyanánt. Retro stílusban 25-30 éves számok mentek, Hungária: Randi Andi, AC/DC: Highway to hell… szencsétlen fiatal csókák nemigen tudták hova tenni. Egyetlen biciklizéssel kapcsolatos nóta a Kraftwerk Tour de France című szintén 30 éves számának feldolgozása volt, de a hangulat nem attól emelkedett.

A hangulat attól emelkedett, hogy amikor már mindenki megérkezett, ismét felemelgettük a bicikliket. Ezzel is – már sokadszor – arra szólítva fel az illetékes elvtársakat, hogy ne bizottságokat alakítgatsanak a téma megvitatására, hanem egyszerűen nyissanak szabad utat a kerékpárosoknak!

vissza a főoldalra

Titok, ezért kérek minden olvasót, hogy ne árulja el senkinek, mert még nem publikus: a mai nappal megnyílt a www.sajatutad.hu webcímen a Saját utadról szóló weboldal, mely így néz ki:

Vagyis, ha beírod a keresőbe, hogy sajatutad.hu, akkor ez jön föl, meg az a további pár cucc, ami még rajta van. Dazémé nincsok, sza nincsemmi baj, ha nem nézed meg, hiszen még épp csak beüzemelődött, majszolok, ha lesz egy halom tartalom rajta. Még bővivel dolgozom rajta, dazémá megnézhető, elolvasható. Még nem az a penge-állat, mint amilyennek szánom, meg amilyen hamsan lesz, dazémá közelít.

A kedélyek megnyugtatása végett közlöm, hogy a sajatutad.blog.hu nem szünetel, hanem megy tovább!

Szabad stílusban nyomták a kölkök a rapet, s a Szeretem Budapestet Mozgalom  faltisztító kampányának aktivistái a Jászai Mari tér közelében, a Szent István körút-Hollán Ernő utca sarkán. Demszky Gábor, fővárosunk főpolgármestere, ritmusra mosta a falat, egy segítője pedig törölte, suvickolta a grafittit, ami csúfítja, rondítja, már-már velőtrázóan gusztustalanítja Budapest falait.

"Felveszed a kannát, filceket, tollakat, tudod, mindenki fújja a felleget, de tojhatnak a fejedre magasról, ez Magyarország, de tudod, tehetsz te magasról rájuk, maradok már, mer’ ez az én hazám, ez a tiétek, amikor kiléptek a játékból, akkor mindenki kivénhedt. Nem érzitek, csak szagoljátok az egészet, az aerosolt, de most mindenki előre araszol, mer’ a rap most nem az éterbe szól!"

Demszky a fotósok kereszttüzében, kezében erős nyomásó tisztítófolyadékot fecskendező szerkezettel szórta a permetet a közelben állókra, ugyanis a grafittikkel telefestett falak bizony visszaverték a lét. Nem ment könnyen a munka, de nem is törekedtek teljességre. Csupán reprezentálni akarták, hogy erre lenne szükség. Valóban iszonyatos, hogy mennyire ellepték a várost a falfirkák. Az ezzel való egyet nem értést transzparenseken is láttatták az odasereglett emberekkel.

Fontos helyszíne lett ez városunknak az utóbbi években. Tavaly augusztus 20-án, amikor az a nagy vihar volt, a Duna-partról emberek ezrei menekültek ide lélekszakadva. Idén tavasszal ebben az utcában dobtak Molotov-koktélt egy jegyirodába, majd nem sokkal később ugyanitt tiltakoztak több százan a szélsőségek ellen. Itt demonstráltak a bomberdzsekis fiatalok is, hatalmas rendőrkordonok akadályozták meg, hogy nehogy konfliktus legyen a két egyidejű akcióból.

Ugyanezen a napon avattak Faludy-emléktáblát pár lépésre innen, a Szent István körút 2-es számú ház kapujánál. Tehát minden itt zajlik a közvetlen közelünkben, én ezért szeretem Budapestet. Nekem még így gafittisen, szemetesen, koldusosan, hajléktalanosan, feszültségesen is a szívem csücske. Bőven van még mit tennünk érte. Szeretgessük együtt Budapestet!!

Tovább… (Faludy Györgyre emlékezve)

E blog szóljon az összetartozásról! És arról, hogy jó valahová tartozni, azonban az, hogy ki hová tartozik, egyéni döntése mindenkinek. Ez vonatkozik a vallásokra éppúgy, mint a politikai nézetekre, vagy, hogy ki melyik focicsapatnak drukkol, ki melyik színt szereti a legjobban.

(Alex  Gray festménye)

Ez alapján nem lehet egy ember megítélni. A buddhizmus ma – szerintem – azért lett ilyen kedvelt és népszerű az utóbbi évtizedekben a nyugati kontinensen is, mert a buddhizmus senki nézetét nem szólja le, a békés megoldásokat szorgalmazza minden tekintetben, s az erőszakmentességet – ami minden ember sajátja.

A cím kissé ismerősen csenghet az előző érában is éltek számára. Eredetileg a világ proletárjaihoz szólt a felhívás. Hogy miért, azt nem lehet tudni. Talán előtte külön voltak? Előző cikkemben, mely a Becskei Megvilágosodás Sztúpa felavatásáról szólt, megbizonyosodhattam arról, hogy a világ buddhistáinak nem kell külön felszólítás (számos nemzet képviseltette magát), hogy egyesüljenek, mikor teljes mértékben együtt vannak már most is.

Látszólagos ellentmondás, mégse áll távol a valóságtól, aki azt állítja, hogy mi, európaiak és az amerikaiak is megismerhettük a buddhizmust, akárhogy is, de azt kell mondani, hogy „annak köszönhető”, hogy a Mao vezette kínai kommunista rezsim el akarta tüntetni a tibeti buddhizmust a föld színéről. Tibetből (majdnem) sikerült már, azonban ezáltal az egész világon elterjedt a buddhizmus.

(Itt említem meg, amit öcsémtől hallottam a minap: Kínában egy hegy nem illett bele a városrendezők elképzeléseibe: nosza, hoztak egy csomó dinamitot – felrobbantották a sziklákat és eltúrták az útból a hegyet. A hegyet!!! Igazán nem akarok uszítani, de át kéne gondolni, hogy épeszű ország-e, aminek ez az „útja”...)

tovább...
 

Önismereti barangolás a Himalaja lábainál

A hét közepe felé kalandoztam az iwiwen és mit látok az egyik ismerősöm klubjai között? Tibeti …. Hm! De hiszen én is érdeklődöm a Tibeti Buddhizmus iránt! Nosza, jelentkeztem is a klubba. Az ottani bejegyzések között ott meg mit látok?? Sztúpa-avatás lesz vasárnap Becskén! Éreztem, nekem ott a helyem!!!

Aki egyből eszembe jutott, Becske Adri, egyik jógás társam. Mekkora poén is lenne Becske Adri Becskén a sztúpa avatáson! Írtam is neki levelet, menjünk együtt.

Ja, bocsánat, mi is az, hogy sztúpa? Nem tudhatja mindenki, hiába is vagyunk spirituális blogon. Mint a képen is látszik, a sztúpa buddhista vallási építmény. Alakja Buddhát formázza, amint lótusz ülésben ül és meditál.

Válasz a levelemre nem jött, de bennem egyre erősebben izzott a vágy, hogy ott kell lennem. Vonzott a sztúpa! Elolvastam a honlapját, megtudtam róla, hogy eredetileg Hamburgban épült volna, de mivel ott visszavonták az építési engedélyt, ezért indult az építkezés a nyár végén Becskén.

Mint megtudtam, a sztúpákba rendkívül fontos vallásos ereklyéket építenek (falaznak) bele, ezáltal különösen megnő a jelentőségük, mely által áldást hoznak mindenkire, aki a közelében van.

Tibetben 1960 előtt több, mint 6000 kolostor volt, ám Mao „kulturális forradalma” okán ezeket mind brutálisan lerombolták. Csupán 50-et hagytak meg belőle turisztikai látványosságnak. A tibetiek nem gyakorolhatják a vallásukat, csupán akkor, ha turista-csoport van jelen (mint maki majmok a cirkuszban - már elnézést). A dalai láma és többszázezer tibeti Indiába, Nepálba menekült, ahol folytatták buddhizmusuk gyakorlását, sőt, Európában és Amerikában is többezer tibeti buddhista központ nyílt.

Ezekben az országokban sztúpák ezrei épültek fel az elmúlt 40 évben. Tibetben évezredes hagyomány, hogy e sztúpákkat körbejárják a hívők, leborulnak elé, ezzel lelkileg töltekeznek, mivel a sztúpa – mint említettem – Buddha testét jeleníti meg, a buddhisták számára azzal egyenlő. Egész pontosan: a sztúpa a Buddha tudatát jelképezi, a becskei megvilágosodás sztúpa éppen a megvilágosodott állapotát.

Bementem barátomhoz, Hendrey Tiborhoz, aki a Magyar Tibetet Segítő Társaság vezetője, aki közölte, hogy örül, hogy sztúpát avatnak, de ez Lama Ole Nydahl Gyémánt út buddhista közössége, akik – vele ellentétben – nem ismerik el a Dalai Lámát szellemi vezetőjükül. Hoppá! Ezek szerint még a buddhizmuson belül is vannak ellentétek?? Nohiszen!

Egyébként ez az ellentét kemény szó és nem is fedi a valóságot. Amiről szó van: Ole "csoportja", és általában a kagyüsok nem éreznek "ellentétet" más vonalakkal szemben, sőt, abszolút elismerik más lámák (pl. a Dalai Lama) értékességét, csak egyszerűen arról van szó, hogy a buddha megvalósítása több vonalon ér el hozzánk, ebből az egyik a gelug (a Dalai Lama vezetésével), egy másik pedig a kagyü (karmapa vezetésével).

De engem ez nem zavart meg, csak éreztem, hogy ott a helyem. Hívtam másokat is, senki sem jött el, így hát végül is  fiammal, Barnival ketten mentünk le vonattal ma reggel 7.05-kor a Nyugatiból.
 

tovább…
 

HOPSZLI!! Mi nem jutott az eszembe?! Ajánlatokat fogok tenni, mit olvasson, ha van rám egy pár perce. Na? Perce, hogy van rám pár perce. Ajánlom is, hogy ajánlja az ajánlatom! Nem fogja megbánni, azt garantálom, hogy egy álom, mert ezeket most Önnek megajánlom! :o/... :o)

Először is egy tuti újjal kezdem, ami eddig még sose volt elérhető e blogon (Elsősorban VicGilsonnak és Garo Gabinak ajánlom /két leghűségesebb olvasómnak/, akikről tudom, hog nem sajnálják az időt a minőségi cumók elolvasására... egyébként mindenki elolvashatja, csak jelzem, hogy nem fél perc):

Karinthy Márton mesél a famíliájáról.

Megtudható például, hogy ki fordította valójában a Micimackót és még sok más is.

Akkor lássam, amikor a hátam közepét!

Véleményem szerint ezt kommunikálja a BODIES kitömött emberkiállítás legújabb plakátja, bárhová is nézünk a fővárosban. Én megnéztem. Önnek elég elolvasni a cikkemet.

Akinek a KFT-ről nem egy szürke vagyoni közösség jut az eszébe, hanem Afrika, vagy éppen egy Balatoni nyár, vagy éppen Valéria, Irén, esetleg Eszter, a meztelen nő, az feltétenül kattintson ide: ...ide ni!

Végül a sport szerelmeseinek egy kis olimpiai visszatekintés, melyere azért mindig jó, ha emlékezünk. "Meghalt a király, éljen a király" - ez kicsit morbid, de a vízben minden feloldódik!

Attila, az Isten lapátja!

Nemrégen írtam édesanyám haláláról. Előtte dédnagymamám filmbeillően  kalandos életéről, az előtt nagypapám haláláról, azelőtt pedig nagymamám kalandos életéről. Ez a 4 cikk nagyon közel áll a szívemhez, valószínűleg, mert családom tagjairól szól, de szerintem nem csak számomra mondanak valamit.

Amikor anyukám haláláról írtam, megemlítettem, hogy mi, öcsémmel tulajdonképpen az ő haldoklásának köszönhetjük, hogy 20 éves különlét után két hetet újra együtt töltöttünk és nagyon megindító, több óra hosszú beszélgetéseket ejtettünk meg haldokló édesanyánk ápolása közben. Olyan volt, mintha soha nem váltunk volna külön, mintha mindig együtt lettünk volna, miközben persze mindketten tudtuk, hogy nem így volt és azt is, hogy most milyen jó volt újra együtt lakni két hétig.

Ezek a beszélgetések sokszor súroltak kemény témákat, s visszanyúltak gyerekkorunkba. Most tudtam meg például, hogy neki másodikként, kisebbként mekkora pokol volt gyereknek lenni. Miközben én életem legboldogabb periódusát éltem gyerekkoromban. Míg engem mindig az elismerés, a körülrajongás ért, ő mindig szenvedett az örök másodhegedűs szereptől. Megható volt hallani 38 éves fejjel, hogy két évvel fiatalabb öcsém, akit mindig szerettem, de azért néha meg-meggyepáltam, azt állítja 36 évesen, hogy érzelmileg a szűk családból én álltam hozzá legközelebb érzelmileg. Érzése szerint se apukánk, se anyukánk nem volt képes őt úgy elfogadni, ahogy azt kellett volna.
 

tovább...

Ecsmó minden van a bögyömben már régóta. Ami már nagyon ott van, annak ki kell jönnie, nem maradhat benn. Így van ez az írással.

Először is pár szó a blogolásról. Blogot írni elég hálátlan tevékenység. Miért? Mert az olvasók abszolút nincsenek tekintettel a blog szerzőjére. Holmi újságnak fogják föl a blogot, ahol a tegnapi hír már a kutyát se érdekli, mert már nem aktulis. Mindig az új hús kell a vadállatoknak, nem pedig a régi, ami már a többnapi állástól tán már meg is rohadt.

Holott a blogger testét-lelkét-mindenét belerakja, hogy érdekes tartalmat produkáljon, ám hiába, mivel az olvasók aránylag kevesen olvassák el aznap, másnap pedig már mindenki a másnapira kíváncsi. Pár érdeklődőbb olvasó még csak-csak lemegy az oldal aljáig, s elolvassa az utolsó tíz írás valamelyikét, azonban az oldalon már nem látható, csupán az archívumban szereplő megannyi értékes írás már mind az enyészeté, hiszen egy sok egyforma dátumot ki nyit ki? Mert én nem. Ezért nem akarom magamat se mentesíteni!  Én is dettó ugyanilyen vagyok ezzel.

Például kimondhatatlanul örülök, hogy ráakadtam a korábbi posztban is említett blogger-társam, VicGilson írásaira a www.spiritus.blog.hu –n. Mikor csak tudom, olvasom már-már irodalmi szintű fogalmazványait, jobbnál jobb, érdekesebbnél érdekesebb cikkeit. De évek óta publikál már, archívumában évekre visszamenőleg állnak havi bontásban a dátumok – és mind szuper egész biztosan, de nem visz rá  a lélek kinyitni egyik mappát se, hiszen időm véges, s ezzel így van mindenki. A sok remekmű pedig ott áll „bedobozolva” az örökkévalóságnak, rátűzve egy biléta az évszámmal és a hónappal, amelyben születtek.

tovább…
 

Hála és köszönet Szigeti Aminak, kedves kis osztálytársamnak, aki végül is korrektül beüzemelte a sajatutad.hu honlapot ma délután. ÁÁLLJJ! Nyugi. Most még tökfösleges beírni a böngészőbe, mivel a mai naptól fogva 2 7ig még várólistán van. Majd csak utána lesz látható a neten. De már kész van a Word-Press telepítés, ami állítólag a legegyszerűbb mind közül. Úgy van hirdetve, hogy "5 perces telepítés", de én csak pénteken 5 órát szenvedtem vele, méghozzá úgy, hogy minden lehetséges ismerősömet mozgósítottam...

(Ezen a képen Ami két kislányával varrogat)

Sokat segített persze Vida Ági oktató videója, aminek alapján lépésről lépésre haladtam. Mégse jött minden össze úgy, ahogy kellett volna. Norbu lámának is sokat köszönhetek (akiről még sokat fogok mesélni, mert atom-ember!), aki számítógépes cuccokban (is) pönge. Felvilágosított pár alapvető dologban.

Ezek alapján megcsináltam a telepítést, ám a végeredmény elmaradt. Lázasan írtam mindenkinek segélykérő levelet: Orsinak, akinek már készen van az ikersiker-honlapja, Vida Áginak, sőt, a tárhelyszolgáltató megacp.com (ahonnan a minap vettem domain nevet és tárhelyet kedvezményesen 2880 ft-ért, ugyanis éppen most 3 éves a cég) vezetőjének is, aki megígérte, hogy segít, bár kevés ideje van.

Aztán végül Aminak is, aki pikk-pakk beüzemelte az oldalamat. (Köszi Ami!!!) :o) Már csak végig kell vennem az összes leckét, amit eddig nem néztem meg. A word press telepítést július 25-én tanultuk! Ezzel lettem készen tegnap , szeptember 6-án! Jó, mi?

Mert ANNYI DOLGOM VAN!!
Például: egy poszt arról, hogy hol jártam tegnap (szombaton)! (tovább...)

 

"Nincs út, amelyik gyorsabban vezetne el a lélek öntisztulásáig, mint amikor az ember áttekint a saját múltján".

Ezt a posztot (bejegyzést) kedves és általam nagyrabecsült blogger-társamnak ajánlom: VicGilsonnak, aki a szintén spirituális tartalmú spiritus.blog.hu -n publikál. Őszinte öröm tölt el, mikor írásait olvasom, s kimondhatatlan büszkeség, mikor kommenttel illleti soraimat. Ő írta előző bejegyzésem után, hogy kíváncsian várja a folytatást.

Kalandos sorsú Dédnagymamámat egy másik kedves kommentelő "korai Forrest Gump"-nak nevezte, mely rettentő találó! :o) E folytatás - szokás szerint - nem lesz könnyen elérhető. Csak az olvashatja el, aki tényleg "mélyre ás". Mélyről jött ez most belőlem is, s ezt most igazán nem a szentimentalicitásra való törekvésem miatt mondtam ezekkel a szavakkal.

Magam se hittem volna, de képessé váltam szeretni. Fájdalmas érzés, hogy e szónak is létezik ma már egy "lebutított verziója". Sokakban visszatetszést kelt, "csöpögős" dumának tartják, ha erről van szó, holott a szeretet minden létezés alapja. (Ismét) Első mesterem szavai jutottak eszembe: amikor felvetődött, vajon mi tartja a bolygókat körpályán... azt mondta, a szeretet tartja össze az egész univerzumot. Mert mi más???

tovább...

(photoshop illusztrció: ZKB)

"Nincs út, amelyik gyorsabban vezetne el a lélek öntisztulásáig, mint amikor az ember áttekint a saját múltján".

bevezető:

A Blogolásra nem önkifejezési vágy vitt, még csak nem is szimplán poénból fogtam bele, hanem blogolni, bevallom, azért kezdtem el, mert két hónapja elkezdtem egy kismamáknak szóló Internet marketing tanfolyamot, Gazdagmami címen. Nem, nem vagyok kismama! Nagypapa sem, mint Gyula nevű osztálytársam. Eleinte azzal poénkodtam, hogy nekem jönne jól egy gazdag mami, mivel eléggé szegény papi vagyok, de ezzel nem viccelődtem sokáig, mert ez még viccnek is rossz.

A tanfolyam interneten keresztül zajlik. Már az elején el kellett indítani egy blogot a blog.hun (hun? hát a blog.hun!). Vida Ági, a tanítónénink elmagyarázott több dolgot. Mi hogy van, meg úgy egyáltalán. Az egész buli arra megy ki, hogy a kismamák, akik a kölkök miatt nem tudnak semmit csinálni, azért keressenek már egy kis pénzt weboldal indításával, főleg azért, mert ugye manapság rizikós, hogy egyáltalán visszaveszik-e őket a munkahelyükre.

Mindenkinek választani kellett egy témát, amihez kapcsolódóan lesz, vagy már van egy termék (kinek mi), amit a blogon, illetve a weboldalon keresztül lehet reklámozni, illetve terjeszteni. A tananyag minden nap egy 10-20 perces videóanyag formájában jön, amit kiegészít ecsmó írásos anyag, valamint lehet (ajánlott) kuksizni más online marketinges oldalakat, blogokat, témába vágó könyveket.

Igen, hát az igazat megvallva én eléggé le vagyok maradva. Lövésem sincs, hogy mi lehetne a „termékem”, sőt abban se vagyok biztos, hogy egyáltalán szeretnék-e bármiféle termékkel foglalkozni. A blogolás részbe viszont egész jól belemelegedtem. Pontosabban: hogyha már úgyis „kell” és megy is, szemben a többivel, ami (egyelőre!) nem megy, akkor már kedvvel csinálom!

tovább…
 

"Nincs út, amelyik gyorsabban vezetne el a lélek öntisztulásáig, mint amikor az ember áttekint a saját múltján".

- ezt az idézetet kaptam az imént sms-ben egy kedves ismerősömtől, Edinától, aki vajon honnén érzett rá, hogy ez az üzenet kellett most nekem legjobban a jelen pillanatom igazolásához??! Ez is szinkronicitás. Sokan élnek a Földön közvetlen közelünkben azok közül, akik vevők életünk legapróbb rezgéseire is.

(Alex Gray festménye)

Keményebb dolgok jönnek időnként bele az ember életébe. Próbára tesznek minket. Ilyenkor találnak rá sokan a lélek útjára, ha addig már nem merítkeztek bele. Ugyanis van ugye ez a materialista világkép, amiben csak az van, ami szemmel látható, kézzel tapintható, azonban ezekben a végső percekben még a legbuzgóbb világi emberek is befelé kezdenek irányulni, s ezt élőként megtapasztalni meghatározó tanítás az Élettől.

Őszintén szólva nem szerettem volna naplóként használni a sajátutad.blog.hu-t, azonban most mégis több olyan bejegyzés fogja követni egymást, amit nem lehet kihagynom, amiről nem lehet nem beszélnem. De előre szólok: még mielőtt bárki a szokásos kliséket érezné feltörni magában, álljon meg egy percre, lökdösse a témát egy kicsit ide-oda az agyában, meglesz az eredménye. E blog fő célkitűzése egy teljesen új szemlélet meghonosítása a fejekben...pont a TIÉDBEN, aki most ezt a sort olvasod.

tovább...a lényeg felé

Annyi a témám, mint a szakadás! És belülről feszít egy hatalmas energia, hogy írjak, írjak, írjak. Mitévő legyek? Hát írok!

Van például egy hajszárítóm, amit imádok. 20 éves és tudtommal egy hajszárító nem bírja 20 évig, de ez működik, mert SZERETEM. A szeretetem tartja benne a lelket. Ez tuti.

De nem csak tárgyakat szeretek ám, hanem embereket is. Nagyátlagban mindenkit, de konkrét személyeket is szeretek. Mert szeretni jó. A szeretet rengeteg energiát képes adni, ami feltölt, mint atom!

...tovább...

Tény, hogy megfogadtam, hogy nem nézem az olimpiát (ami egyébként nem valami nagy dolog tőlem, ugyanis se sport-rajongó, se nagy TV-néző nem vagyok), azonban – mi tagadás – már Peresztegen is, meg most, hogy itt vagyok Kókán, néztem egy kicsit.

Nem estem hasra Kínától, a Mao képtől, a stadionoktól, de nem volt bennem egy kifejezett ellenszenv a kínaiakkal szemben, sikerült elvonatkoztatni a tibetiek elleni vétségeiktől.

Ezek a szencsétlen flótások ugyanolyan emberek, mint mi, vagy akárkik, nem ők rombolták le a sokezer tibeti templomot, nem ők végeznek nukleáris robbantásokat Tibetben, nem ők teszik tönkre a helyi kultúrát, hanem a vezetés. A nép el van nyomva, nem lehet sok beleszólásuk az irányításba, ahogy mi is csak a magunk életét éldegéljük főleg. A kínai emberek nyilván be vannak oltva Tibet ellen, a katonai vezetés tetteinek igazolásaként, de én azt se tartom elképzelhetetlennek, hogy sok kínai helyteleníti országa Tibet-ellenes politikáját.

Kína most két hétig nem volt más, mint sporthelyszín, ahol ecsmó (204) ország képviselte magát. Nem vagyok az egymás elleni versenyek kimondott híve, dát mit csináljunk, ez van elterjedve ezen a bolygón, hogy az a menő, aki leelőz egy másikat, nem a sportolás, hanem a győzelem. És a pénz, debbe ne menjünk bele.

Hanem beszéljünk a vízről, aminek szintén kell(ene), hogy legyen valami üzenete, hogy Magyarország mindhárom aranyérmét vízisportban (kenu – kajak – vízilabda) nyerte.
 

tovább... Attila, az Isten lapátja

Furcsa egy helyzet, de a szigeten nincs cél. Csak menni kell, mint a birkacsorda. Valószínűleg ez a kód belénk van égetődve még négylábú-korunkból. Itt-ott megállunk, nézünk, mint a bálám szamara, fülelünk, máshol legelünk, vagy éppen beállunk egy vályúhoz, de aztán folytatjuk végeszakadatlan utunkat. Mert máshol talán még jobb.

A Sziget egy kis világ. A nagyvilág kicsiben.

More pics inside!!

Igen, pár óra múlva vége a Sziget2008-nak, már éjfél is elmúlt. Bár ma már nincs kánikula, zsúfolásig tömve vannak az utak, helyszínek. Előző napokon itt, a netező sátorban is olyan sorok álltak, hogy inkább mindig a szomszédos COWBINO tejbárt választottam. Tavaly ezt Macskafogó tejbárnak hívták, csak ugye most a BKV rt. nyomja bele a lét. Idén nincs Túró Rudi sem. Pár éve még a korábbi Diákszigetet is átkeresztelték Pepsiszigetté, ám azóta már a Coce megy ezerrel mindenhol és kizárólag.

Magam részéről züllök, mindálat! Nálam ez azt akarja (azt takarja), hogy eszem húst, iszom kólát, tejet, eszem tejbegrízt, mindenféle lelkifurdancs nélkül. Minap 2 böhöm saslikot zabáltam be. Sajnos meg kell állapítsam, a fiatalok 99.99999... %-a (legalábbis itt a szigeten) iszik, cigizik, stb, stb - ezen nehéz magam túltennem, dát evva, másrészt a Sziget ezzel együtt szupé.

Napjaim nagy részét a labirintusban és környékén töltöttem. A labirintus a múzeumnegyedben van, közel a színház, illetve a terror háza vetítője (jee!), ahol többnyire nem ül kutya se, de érdekes filmek mentek ott is, meg egy élő beszélgetés Hobóval tegnap, meg egy csókával, sza bejött. A labi szomszédságában egy dokumentumfilm ment az 50-es évek Magyarországáról, amit Barnival élvezettel néztünk, anná is inkább, mert Barni történelemtanár akar lenni. Meg is találta a 100 éves Nyugatosok buszát (alsó kép)! Ja, persze, én is többször is elmentem jógázni, voltam színházban, láttam Lajkó Félix hegedűvirtuóz koncertjét, memmé ecsmó minden, derről tlán majd később.

A lényeg: a Tarot Labirintus akkora élmény, mint ház. Óriási büszkeség benne lenni a csapatban, ami számoma nagy megtiszteltetés is. Zsófi szerint 2003-ban volt először Labirintus - én korábbra emlékszem -, de a lényeg az, hogy mi, Barnival már akkor ott voltunk és én azóta is minden évben elmentem oda látogatóba, mint ismerős. Aztán 3 éve hozzájukcsapódtam: segítettem Zsófi saját speckó Tarot kártyáját árulni. Be voltam öltözve jelmezbe, aminek nagyon örültem, mert ha ugyan nem is voltam benn a labirintusban - ahol a komoly dolgok történnek -, azért mégiscsak "valakinek érezhettem magam".

Rá egy évre Zsófi felhívott, hogy akkor jönne velem beszélni a labirintussal kapcsolatban. Beszélni?? Ugyan miről?? Gondoltam, árulom a kártyát, de ezen nincs semmi beszélnivaló! Zsófi eljött a cucchoz, ahol akkor dolgoztam, és majdnem lemerevedtem attól, amit mondott!! Zsófi rámbízta a bolond szerepét a Tarot labirintusban! Óriási megtiszteltetésként ért ez, aminek igyekeztem megfelelni tavaly is, de idén (az elmúlt 5 napon!!!) már egyszerűen maga volt a teljesség!

A Tarot önismereti kártya, mely eredetileg 22 nagy arkánumból áll. Bérczi Zsófi még 2-t talált ki, így a labirintusban 24 szereplő ad tanácsokat, ad elő performanszokat a betévedő látogatóknak. A bolond az egyik legfontosab lap (nemhiába: nekem beavató lapom volt), s a labirintusban is fontos karakter. Van 24 féle performanszom, 24 kellékem, amit attól függően adok elő, hogy éppen ki lel rám a folyosón.

A fent látható képen "kollégáimmal" együtt vagyok lefotózva. Ez is csak ínycsiklandó érdeklődésfelkeltés a szigetes fotóimat felvonultató blogoldalamhoz. Ritka kép, mert mi, szereplők valójában nemigen találkozunk egymással a labirintusban. Réka és Árpi a Napot jelenítették meg. Abból az aranykötésű könyvből mindent tökéletesen egyszerre olvastak fel, ami engem is teljesen lenyűgözött. :o)

 Érdekességképpen megmutatom, mi (volt) az idei Sziget ökörsége. Ez:

Homokozóvödörből lehet inni valami csupajég koktélt 3000-ért, s azt is ilyen ultra-hosszú szívószállal. Egyetlen előnye: a kiürült vödröt haza lehet vinni homokozni.

A tovább gomb után következő fotómellékletet érdemes megnézni! Szívem szerint töbet tennék fel, de visszafogom magam.

8o)

Pár fotó a Sziget2008-ról (tovább...)

ŰŰ! Megkezdődött a 2008-as szigetfesztivál! Tegnap, a Magyar Dal Napján annyian voltak, mint a rojt! Miután 15 éve minden évben kinn voltam a szigeten (me ecren imádom!), idén a 15 éves Barni fiammal megyek (beavatás!), amitől mindenki kivan a családi körben, meg minden ismerős lehurrog, h micsoda felelőtlenség egy ilyen kis gyereket odaengedni a vadonba. Én ezen csak nevetek. A sziget tuti és kész. Ja, itt a „kicsi” fiam, akit mindenki félt! (most jelentek meg a versei egy antológiában, hogy egyebet ne mondjak...meg a magyarság igazi őseredetéről tartott évvégén előadást a suliban, sza rendesen kavar a kölök...nekem meg hízik a mejjem rendesen!)    
Idén is a Tarot labirintusban leszek. Ez pedig – aki nem tudná – az Octupus összművészeti helyszínen van. Idén egy remekbeszabott Willendorfi Vénusz t kell keresni és a labirintus ott van a kép bal csücskénél. Szeretettel vár-rom a sajatutad.blog.hu minden olvasóját (tegnap Torkos Marcsival már összeszinkronicizálódtunk a nagyszínpadnál!) a Tarot labirintusban. Much more than fun lesz a témosz. Persze a tarot labirintus komoly dolog: egy önismereti körutazás, ahol mindenki találkozhat önmagával 24 személyben akár. Nemhiába van mindig hatalmas sorállás! 14 h-tó 2 PM h-ig van nyitva.

Az ügy komolyságát mutatja, hogy én vagyok a bolond. Tavaly is én voltam és nagyon büszke voltam, hogy Zsófi, aki kitalálta a labirintus 5 évvel ezelőtt, rámbízta ezt a szerepet. A bolond a Tarot kártya legfontosabb lapja. Ő a kezdet és a vég, játékos, mindent szívéből tesz. Én is most teljes szívemből vár-lakk Benneteket, egészen pontosan TÉGED, aki most ezt a sort olvasod!

Meetcha right there! 8:o)
 

uíí: Ja! És hát nem tom, hogy foke tunni blogolni közben. Van mondjuk internetezési lehetőség, de ki van porciózva az idő. De utána mindenképp beszámolok róla, sőt, közben is, ha tehetem!

Csumi:

zollenroller

ELSŐ ÉLMÉNY!!

A szintkronicitásban éppen az a jó, hogy nem lehet rá számítani. A sajatutad.blog.hu –n viszont lehet arra számítani, hogy csupa-csupa szinkronicitásról lehet majd olvasni. A most következő szinkronicitás azért kuriózum, mert több évet ível át, bemutatja, hogy egy üzenet akár folyamatosan bombázhat valakit, mire megkapja, s végül a csoda beteljesedik.

Igyekszem rövidre fogni, de nem lesz könnyű, mert a sztori 1999 szeptemberére nyúlik vissza. Akkor volt elsős Barni fiam, s az első napon én hoztam haza a hidegkúti iskolából. 56-os villamossal jöttünk a Hűvösvölgy végállomásról a Moszvás felé Barni osztálytársával, Zsófival és apukájával, Tiborral, akivel meg is ismerkedtünk, s tulajdonképpen most hogy Barni már nyolcadikos elmúlt, mondhatom, hogy Tiborral végig tartottuk a barátságot. 
Tibor volt nálunk, én is náluk születésnapi rendezvényeken. Szülői értekezletekről többször Tibor hozott haza autóján, sokat beszélgettünk, ki mit csinál, ez, meg az. Tibor elmondta, hogy ő a Magyar Tibetet segítő Társaság vezetője, amit én nagyon érdekesnek tartottam, bár akkor még nem foglalkoztam ilyesmivel egyáltalán. Tibor rendszeresen hívott a Tibet központba,  éveken át rendületlenül – ám én sose mentem el, mert kisebb dolgom is nagyobb volt annál.

Évek múltak el szép csendben. Közben több mindennel foglalkoztam, mint kulturális újságíró, sokakkal megismerkedtem, több irányba nyomulhattam szertefele: zene, mozi, sztárvilág, bulvár, komolyabb cumók, mint irodalom, festészet, fotózás. És persze a könyvek, amik a kezembe kerültek közben, meg hát az Internet világa is, ugye, mélyen megérintett.

Velem is robogott a hullámvasút: föl (hehehe), le (hehehe), de most komolyan: négy éve nagyon mélyre kerültem. Nem is részletezem, de hiába jártam végig a neurológiától kezdve a pszichiátrián keresztül a Lipótmezőig mindent, hiába olvastam egy rakat pszichológiai könyvet, végül ismét csak az írás segített kilábalni a 10 hónapos magánzárkámból.

S akkor első nap, mikor újra emberek közé léptem, elkeveredtem egy előadásra, melynek címe „Nőkről férfiaknak” volt.  A mikrofonnál Kelemen Móni állt, egy megkapó stílusú, hiteles előadó, akiről később többet is megtudtam. Az előadás szuper volt, csak azt nem értettem, miért szinte csak nők jöttek el?? Aztán kiderült, ez egy jóga csoport, melyhez örömmel csatlakoztam! Már a következő kedden ott is voltam és életemben először jógáztam, de fontos a helyszín, hogy hol:

A jóga csoport helyszíne a Tibet központban volt, pont ott, ahová Tibor már évek óta hívott. De ez még semmi! A társaságot egyből nagyon megkedveltem. A jóga után nagy körbe ültünk. Móni, a spirituális vezetőnk szellemi tanítása egyenesen nekem szólt! Éreztem: igen, megtaláltam a helyem. A téma végén kiderült, hogy következő héten táborba indulnak. Hűű! Ez ecren szuper, nekem ott kell lennem! Jelentkeztem is. Rögtön elszállt minden búbánatom!

Azonban pár nap múlva Móni felhívott, hogy nem szeretné, ha elmennék a táborba, mivel nem ismer, nem meri vállalni a felelősséget értem, mivel a táborban olyan energiákkal dolgoznak, amik….. Micsoda??! Rátaláltam életem legnagyszerűbb csapatára és nem mehetek el?? Azért, mert Móni nem ismer??

C! Óu! Teljesen magam alá estem! Felhívtam Mónit, hogy na nee! Erre ő azt mondta, hogy rendben, ha az anyukámmal íratok egy igazolást, hogy nem lesz semmi, akkor mehetek. Mii?? 35 évesen szülői aláírás, mikor már évek óta külön élek?? És akkor eldöntöttem! Írok egy levelet Móninak!

Mindent leírtam, ami addig volt, mármint spirituális szempontból, az életemben. A Darnel tréninget, az Agykontrollt, a szellemvilágról szóló Rudolf Steiner könyveket, és a Waldorf iskolát, ahová fiam jár, amit ugye Rudolf Steiner alapított …és megemlítettem, hogy fiam, Barni ugyanabba az osztályba jár, ahová Tibor lánya. Felsoroltam az elolvasott pszichológiai könyveket Popper Pétertől, egyéb szerzőktől, az előadásokat, amiket végighallgattam Müller Pétertől, s hogy figyelemmel követem a Szintézis szabadegyetemet is… lássa Móni már, hogy nem csak az utcáról estem be, hanem tényleg nyitott vagyok a lelki tanok iránt.

Elküldtem a levelet. Eltelt pár nap. Móni egy találkozóra hívott. A hideg kivert! Ha közli, hogy nem, nekem végem. Egyre inkább  éreztem, hogy ott a helyem az ananda héten. Ott voltam Móninál, aki mosolyogva közölte, hogy mehetek. Mint megtudtam, Tiborral beszélt, ő „igazolta”, hogy pálya ürge vagyok. Vagyis sorolhattam volna én az összes Osho, meg Neale Donald Walsch könyvet, amit olvastam, ha nem köt barátság Tiborhoz, ami 5 évvel korábbi találkozásra datálható, az 56-os villamos Hűvösvölgyi úti végállomására.

Tiborral a barátságunk a mai napig töretlen. Gyakran találkozunk ma is, és nem csak, mert gyerekeink egy suliba járnak. Időnként elmegyek egy-egy tüntetésre Tibet függetlenségéért, vagy bemegyek hozzá a Sambhalába (Szófia u. 7, közel a 4-6-os Király utcai megállójához), ez a Tibet központ neve. A jóga már máshol van, de ha szeretnék egy kicsit töltődni Tibettel, a Sambhalában a helyem! Egy ideje ott van az a tibeti imamalom, amit internetes kattintással is lehet forgatni. Az imamalom forgatása jótékony hatással van a lelki békére és felér egy imával.

tovább...