A Vízesblog-sorozatnak még lesz sok része a sajatutad.blog.hun. A víz az öt elem közül életünk legmeghatározóbbika. Testünk alkotóeleme. A víz – mint azt az utóbbi 10-15 évben megtudtam – sokkal több, mint kémiai elem, mint H2O, mint innivaló, mint közeg, amiben fürödni lehet..., a víz élő anyag, mint ahogy egyébként minden élő anyag (a kő is!), de a víz, az aztán tényleg!

Éppen ezért nagy büszkeség, hogy ilyen eredményesek vagyunk vízisportokban. Személyes örömöm is ez, hiszen egész életemben rajongtam a vízért. Tizenévesen kenuztam, méghozzá elég eredményesen, de ami bennem maradt örökre, az a víz szeretete – az elért érmektől, dicsőségtől függetlenül.

A Vízesblog 1-ben már tettem említést Kolonics Györgyről, a magyar kenusról, aki a pekingi olimpiára készülés közben halt meg. Vajda Attila, kenus, az első magyar aranyérem megszerzője volt a minap Pekingben, Kolónak ajánlotta érmét, illetve a bronzérmet szerzett kenu-páros is. Szép gesztus volt, fiúk, mint ahogy az is, hogy fekete szalaggal a karotokon indultatok neki a versenynek.

Tegnap Kovács Kati és Janic Natasa is nyert kajak-párosban. Ennyi siker után igazán elvárható lenne, hogy mindenki tudja hazánkban, hogy mi a különbség kajak és kenu között (ugyanis VAN különbség!!), azonban majdnem szétkapartam magam, amikor meghallottam, hogy egy pekingbe drága pénzen kivitt sportriporter a TV-ben egyenes adásban belökte, hogy Vajda Attila kajakban nyert. Az ilyet az első géppel haza kéne küldeni.

Ma pedig a vízilabda-válogatott nyerte meg Magyarország harmadik aranyát. Az eredményhirdetéskor ébredtem fel, a mérkőzésről lemaradtam, mint ahogy sajnos sem Vajda Attila, sem a Kovács-Janic páros futamát nem láttam, csak utólag tudom, hogy nyertek. De ez a lényeg. Örülök, büszke vagyok, mint a víz szerelmese, mint veterán kenus, mint magyar ember. Gratulálok mindegyiküknek: szép volt fiúk, lányok!
 

vissza a főoldalra