Pár lépésnyire ott volt a tanmedence. Tele van dobálva szeméttel az a hely, amit mindannyian utáltunk, gyűlöltünk, mégis itt gyakoroltuk az evezést téli napokon. Itt „mentünk időket”, itt „verettük” szét az agyunkat és dögunalom volt térdelni a középső részben, hajtani körbe-körbe a vizet…, de azért ilyen véget mégse kívántunk ennek az építménynek, amihez mégiscsak sok emlék fűz mindannyiunkat, BSE-s kenusokat és kajakosokat.

Sanya letaglózva állt a máskülönben teljesen érdektelen, sivár, semmitmondó, gazos, teleszemetelt területen, ami számára most meséim által megelevenedett. Eme egykor volt vízitelep egy pompás példája annak - mondta apostolként Sanya -, hogy minden múlandó. Így múlunk el mi is, így múlik el minden. A földdel leszünk egyenlővé, mint gyerekkorom szenvedélyes helyszíne, a BSE.

Gondolatébresztő csillagok alatt ismét energiával csurig telítődve, vidáman szálltam vissza kis fekete Csepel Csillag kempingbiciklimre. Ilyennel jártam egykor edzésre is, de mindenhova ilyennel jártam, mindig ilyenem volt, mert „márkahű” vagyok! Sajnos már többször ellopták, mert sajnos itt Pesten folyton lopnak. Ezért már meg se mosom inkább, hadd higgyék, hogy ezt nem is érdemes elvinni.

Ezzel együtt szeretem Budapestet! Az út közepén tekertem, mert nem jött semmise a késői órán. Aztán jól eleredt az eső is, jól eláztam, de sebaj! Jó fél tizenegy körül értem haza. Most meg már háromnegyed kettő, de annyi baj legyen! Tudd meg, boldogan osztottam meg Veled ezt az élményemet is itt, a Saját utad blogoldalon!

Kabcsolódó írások

Búcsú Kolonics Gyuritól

Vizesblog 2

Vajda Attila olimpiai aranyérme C-1 500-on

vissza a főoldalra