Nem győzöm a vizet eleget dicsérni! Szerelmem a Duna, s minden magyar vizek. Örömmel tölt el, hogy nemzetünk oly sikeres a vízisportokban!
Délben felhívott valaki: barátod volt Kolonics Gyuri? Mert meghalt. – így tudtam meg a hírt – Edzés közben rosszul lett, eszméletét vesztette és már nem tért magához.
Bár fiatalon kenuztam, Kolót személyesen nem ismertem. Persze én is tudtam róla, hogy ő hazánk egyik legnagyobb sportolója, aki minden versenyről hozott haza a nyakában valamit, s legtöbbször arany bevonatú érmeket.
Mint egyikori kenusból lett újságíró, idén tíz éve büszkén tudósítottam a Mai Napot a szegedi kajak-kenu világbajnokságról a magyar sikerekről. A zenekar sokszor játszotta akkor, hogy „Isten, áldd meg a magyart”! Ott találkoztam szemtől szembe Kolonics Gyurival a verseny utáni partin. Láttam rajta, hogy nagyon örül. Én is örültem. És büszke voltam rá! Mint minden honfitársunk.
1993-tól tavalyig megszámlálhatatlan sokszor állt fel a dobogóra számos világbajnokságon és négy olimpián. Sosem szállt fejébe a siker – csendes volt és szerény. Kenu szakedzői diplomája volt, de emellett a Külker főiskolát is elvégezte marketing-kommunikáció szakon.
Bár már 30 évesen abba készült hagyni az aktív sportot, ebben az évben is teljes erőbedobással készült Pekingbe országunk zászlóvivője, 36 évesen. Amint a nagy hadvezérek a csatatéren, Koló a vízen halt meg, ami az élete volt.
Tisztelettel búcsúzom Tőle! Üdv Neked, Koló!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Pingback: (igenis) SZERETEM BUDAPESTET! (Ledózerolt múlt) | Saját utad ૐ 2009.03.11. 16:18:02
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.