Árpád fater büszke lenne ránk! – kiáltotta a mikrofonba egy rendező fószer, mikor – indításként – a Hősök terénél többezer bicikli emelődött a magasba amolyan Critical Massosan. A felemelt bicikli a Critical Mass védjegye lett az elmúlt években. Ellentétben az előző alkalmakkal ezúttal nem volt forgalomkorlátozás, sem útlezárás - tekerhetett ki merre látott, cél a Moszkva tér!

A „Critical Mass” szóösszetétel lassan olyan közismert lesz hazánkban, mint bármely angolból nemzetközivé vedlett kifejezés. Jelentése: kritikus tömeg, melynek átlépése után már nem lehet nem törődni a biciklisták kérésével, vagyis, hogy több bicikliút épüljön a fővárosban, és mivel most már a CM országos szintűvé nőtte ki magát, bicikliutakat az egész országban!!!

Magam részéről imádok biciklizni, fiaimat természetesen megtanítottam és velük együtt bicikliztünk hosszú éveken át többek között a Margitszigeti krosszpályán. Barnival – a nagyobbik fiammal - már hosszabb túrákra is mentünk, sőt, ő már szinte a kezdetektől leelőz – dát ez az apák sorsa. A Critical Masson is együtt voltunk mindig (már vagy négyszer). Most először nem tudott jönni, edzése volt.

Ha jön a CM, felforr a vérem! Ezen is egyszerűen ott KELL lennem! Ott lenni, ott tekerni a többezer biciklista között, a „kritikus tömeg” részeként megélni magam egy semmihez sem hasonlítható, totálisan felpörgető érzés. Egyébként ez alkalommal Budapesten belül is öt-hat helyszínről indult öt-hat különböző végcél felé a kerékpáros felvonulás és a korábbi alkalmakkor – világviszonylatban is legmagasabb!! – 40-50.000 bringás most több helyszínre oszlott szét.

Mondhatom, extatikus élmény volt előző években a Dráva utcától (majdnem az Árpád hídtól) indulva végigtekerni a Duna-parton, egészen a Petőfi hídig, ott át Budára, majd a másik oldalon vissza, s amikor az Erzsébet hídnál jártunk és áttekintettünk a túlpartra, ott még akkor is szünet nélkül jöttek a cangások. Ez a mostani nem is felvonulás volt, hanem „biciklis közlekedés”, ahol megmutattuk a pöffeszkedő autósoknak, hogy mi is itt vagyunk, igenis így is lehet közlekedni, sőt, városon belül sokkal gyorsabb, természetkímélőbb is.

Nem volt útvonal megadva, dazé a fő brancs együtt haladt és jó volt együtt lenni az Andrássy úton, a József Attila utcában, a Roosevelt téren, a Lánchídon (itt készítettem ezt a Photoshoppal kicsit feltuningolt képet), az alagútban… majd kilyukadni a Délinél, végül a Moszkván. A szpíker be is mondta, ez városunk egyik legrondább tere.

Amíg vártunk a később jövőkre, hangszóróból zene szólt hangulatemelés gyanánt. Retro stílusban 25-30 éves számok mentek, Hungária: Randi Andi, AC/DC: Highway to hell… szencsétlen fiatal csókák nemigen tudták hova tenni. Egyetlen biciklizéssel kapcsolatos nóta a Kraftwerk Tour de France című szintén 30 éves számának feldolgozása volt, de a hangulat nem attól emelkedett.

A hangulat attól emelkedett, hogy amikor már mindenki megérkezett, ismét felemelgettük a bicikliket. Ezzel is – már sokadszor – arra szólítva fel az illetékes elvtársakat, hogy ne bizottságokat alakítgatsanak a téma megvitatására, hanem egyszerűen nyissanak szabad utat a kerékpárosoknak!

vissza a főoldalra