GazdagSzuperMami!!!

Van nekem egy nagymamám, Mami, aki tulajdonképpen nem is az igazi nagymamám, de születésemtől fogva annyira szeret, mintha sajátja lennék és persze én is viszont. Papa (aki az igazi nagypapám) két évvel korábban, 91 éves korában meghalt, de amíg élt, Mami végig szerette, s betegségében ápolta, mellette volt.

Mami két évvel volt csak Papánál fiatalabb. Papa 1915-ben, Mami 1917-ben született, az apja aktív résztvevője volt a 17-es eseményeknek, ami után emigrálni kényszerült. Családjával először Bécsbe, ahol a kis Mami először anyanyelvi szinten megtanult németül, majd onnan Moszkvába mentek, ahol pedig szintén tökéletesen megtanult oroszul. Magyarul csak a háború után hazatértekor tanult meg rendesen, ha jól tudom.

Kalandos életéről mesél és annyira aranyos, hogy azt elmondani nem tudom! Barnit imádja, mintha igazi dédunokája lenne! Barni egy-két éves kora óta minden áldott kedden együtt vannak, mármint Barni ott alszik Papáéknál, illetve mióta Papa meghalt, Maminál. Mami saját dédunokái féltékenyek Barnira, hogy Mami miért imádja ennyire Barnit… Hát mert Barnit csak imádni lehet, viszont az is tény, hogy Barni rengeteget tanult Papától és Mamitól, rengeteget „hozott” tőlük, mármint lelki táplálékot, ahogy mi is annak idején, mikor még gyerekek voltunk, meg hát azóta is.

Mami tipikus szupernagyi! Fiatalon építészmérnöknek tanult, ejtőernyővel ugrált ki repülőgépekből, ja és hoppá! A lényeg! Mami a 30-as években a moszkvai magyar klubban többször is leverte Nagy Imrét sakkban (gyenge stratégának tartotta a későbbi miniszterelnököt), többször jártak a szintén ott tartózkodó Kun Bélánál, Steinmetz Miklóst, a történelemkönyveinkben „Steinmetz kapitányként” elhíresült csókát, akit a németek hátbalőttek, amikor a fehér zászlóval nyomult, nos, őt Mami – szintén Moszkvában – jól felképelte, mert a kapitány úr le akarta őt smárolni.

Ezek a sztorik, amiket mindannyian szívesen hallgatunk. Papa volt csak a nagy dumás, az ő történeteit is már mindenki kívülről fújta, de akárhányszor mesélte újra, sose állítottuk le, mert mindig kiegészítette egy korábban még nem említett részlettel. Papa történeteivel tele lehetne tölteni egy családi legendáriumot, de Mami se élt kevésbé kalandos életet! Mami is is retttentő művelt, olvasott, mint Papa is.

Papa már sajnos meghalt, illetve nem sajnos, hiszen a halál az élet nagyon szép és jelentőségteljes fejezete. Mami most 91 éves – és sajnos idén tavasszal ő is megbetegedett. Mami, aki néhány éve még Barnival együtt csúszdázott (!) a játszótéren, illetve aki hetente négyszer-ötször brizsezett, ezzel is edzésben tartva szellemét, bizony, most pár hónapja annyira rosszul lett, hogy a bridzset is lemondta, pedig Mami életében a bridzs és a Barninap volt a két fix pont.

Hetenként egyszer én is ellátogattam Mamihoz, ám az utolsó hetek folyamán már elő-előfordult, hogy le-lemondta a találkozót. Két héttel ezelőtt már szinte semmi hangja nem volt a telefonban. Mami, az örök életvidám, derűs teremtés életében először teljesen lemondóan beszélt mindenről. Félórányi ottlét után Mamin láttuk, elfáradt, számolja a napokat, össze van zavarodva a sok gyógyszertől, amit szednie kell, nincs étvágya… és mi már komolyan aggódni kezdtünk: itt a vég.

Azonban ma! Pontosabban már tegnap, amikor telefonon beszéltünk, újra erős volt a hangja, és életvidám! Aztán ma, amikor hármasban, Barni, Nulli (az öcsém), meg én elmentünk hozzá – csak folyt belőle a szó! A „rendes” unokái, dédunokái ugyanis gondoskodnak róla, méghozzá olyan jól, hogy új életet leheltek kis testébe! Mami abbahagyta a gyógyszerek szedését, már csak étvágygerjesztőt szed. Az orvosok által ajánlott koszt helyett csupa jó kajákat főznek neki, Mami pedig 43 kilóról 48-ra hízott, és örül az életnek!

Jó volt ott lenni! Én is annyira feltöltődtem energiával, hogy na! Kívánom mindenkinek, hogy legyen olyan szuper nagymamája, mint amilyen nekem, nekünk Mami!!!