GazdagSzuperMami!!!
Van nekem egy nagymamám, Mami, aki tulajdonképpen nem is az igazi nagymamám, de születésemtől fogva annyira szeret, mintha sajátja lennék és persze én is viszont. Papa (aki az igazi nagypapám) két évvel korábban, 91 éves korában meghalt, de amíg élt, Mami végig szerette, s betegségében ápolta, mellette volt.
Mami két évvel volt csak Papánál fiatalabb. Papa 1915-ben, Mami 1917-ben született, az apja aktív résztvevője volt a 17-es eseményeknek, ami után emigrálni kényszerült. Családjával először Bécsbe, ahol a kis Mami először anyanyelvi szinten megtanult németül, majd onnan Moszkvába mentek, ahol pedig szintén tökéletesen megtanult oroszul. Magyarul csak a háború után hazatértekor tanult meg rendesen, ha jól tudom.
Kalandos életéről mesél és annyira aranyos, hogy azt elmondani nem tudom! Barnit imádja, mintha igazi dédunokája lenne! Barni egy-két éves kora óta minden áldott kedden együtt vannak, mármint Barni ott alszik Papáéknál, illetve mióta Papa meghalt, Maminál. Mami saját dédunokái féltékenyek Barnira, hogy Mami miért imádja ennyire Barnit… Hát mert Barnit csak imádni lehet, viszont az is tény, hogy Barni rengeteget tanult Papától és Mamitól, rengeteget „hozott” tőlük, mármint lelki táplálékot, ahogy mi is annak idején, mikor még gyerekek voltunk, meg hát azóta is.
Mami tipikus szupernagyi! Fiatalon építészmérnöknek tanult, ejtőernyővel ugrált ki repülőgépekből, ja és hoppá! A lényeg! Mami a 30-as években a moszkvai magyar klubban többször is leverte Nagy Imrét sakkban (gyenge stratégának tartotta a későbbi miniszterelnököt), többször jártak a szintén ott tartózkodó Kun Bélánál, Steinmetz Miklóst, a történelemkönyveinkben „Steinmetz kapitányként” elhíresült csókát, akit a németek hátbalőttek, amikor a fehér zászlóval nyomult, nos, őt Mami – szintén Moszkvában – jól felképelte, mert a kapitány úr le akarta őt smárolni.
Ezek a sztorik, amiket mindannyian szívesen hallgatunk. Papa volt csak a nagy dumás, az ő történeteit is már mindenki kívülről fújta, de akárhányszor mesélte újra, sose állítottuk le, mert mindig kiegészítette egy korábban még nem említett részlettel. Papa történeteivel tele lehetne tölteni egy családi legendáriumot, de Mami se élt kevésbé kalandos életet! Mami is is retttentő művelt, olvasott, mint Papa is.
Papa már sajnos meghalt, illetve nem sajnos, hiszen a halál az élet nagyon szép és jelentőségteljes fejezete. Mami most 91 éves – és sajnos idén tavasszal ő is megbetegedett. Mami, aki néhány éve még Barnival együtt csúszdázott (!) a játszótéren, illetve aki hetente négyszer-ötször brizsezett, ezzel is edzésben tartva szellemét, bizony, most pár hónapja annyira rosszul lett, hogy a bridzset is lemondta, pedig Mami életében a bridzs és a Barninap volt a két fix pont.
Hetenként egyszer én is ellátogattam Mamihoz, ám az utolsó hetek folyamán már elő-előfordult, hogy le-lemondta a találkozót. Két héttel ezelőtt már szinte semmi hangja nem volt a telefonban. Mami, az örök életvidám, derűs teremtés életében először teljesen lemondóan beszélt mindenről. Félórányi ottlét után Mamin láttuk, elfáradt, számolja a napokat, össze van zavarodva a sok gyógyszertől, amit szednie kell, nincs étvágya… és mi már komolyan aggódni kezdtünk: itt a vég.
Azonban ma! Pontosabban már tegnap, amikor telefonon beszéltünk, újra erős volt a hangja, és életvidám! Aztán ma, amikor hármasban, Barni, Nulli (az öcsém), meg én elmentünk hozzá – csak folyt belőle a szó! A „rendes” unokái, dédunokái ugyanis gondoskodnak róla, méghozzá olyan jól, hogy új életet leheltek kis testébe! Mami abbahagyta a gyógyszerek szedését, már csak étvágygerjesztőt szed. Az orvosok által ajánlott koszt helyett csupa jó kajákat főznek neki, Mami pedig 43 kilóról 48-ra hízott, és örül az életnek!
Jó volt ott lenni! Én is annyira feltöltődtem energiával, hogy na! Kívánom mindenkinek, hogy legyen olyan szuper nagymamája, mint amilyen nekem, nekünk Mami!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Pingback: Beethoven szobor (Zene kell!!!) | Saját utad ૐ 2009.02.03. 18:22:48
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Garo 2008.08.27. 09:19:24
Nem akarok ünneprontó lenni, de "energiavámpírok" is léteznek, akikkel 10 perc beszélgetés után azt érzem, hogy kiszívta minden erőmet.. :(
zollendroller · http://sajatutad.hu 2008.08.27. 12:07:48
Garo 2008.08.27. 14:19:34
Minden élet egyszeri és megismételhetetlen. Gyorsan hozzáteszem, hogy az adott időben, mert elkezdhetnénk ezzel kapcsolatban beszélni a reinkarnációról.. :)
zollendroller · http://sajatutad.hu 2008.08.27. 14:37:05
Garo 2008.08.27. 14:46:30
A kalandos életútért meg kell szenvedni. Amikor éljük, szenvedünk közben, utólag tűnik csak kalandosnak..
zollendroller · http://sajatutad.hu 2008.08.27. 15:09:12
Paa teljesen el volt képedve, hogy lehetett ekkora lélekjelenléte! Valószínű, hogy ez is így mesélve jó poén, de ott lenni már izzasztókunyhóval érhetett fel!
Garo 2008.08.27. 16:02:20
Az én Dédnagypapám nem volt ilyen szerencsés, Szibériában megsebesült a lábán, felrakták egy szekérre, de odafagyott a lába.. :(
Valószínű, hogy én pókerjátékosnak se lennék jó, mert minden érzelem meglátszik rajtam.. Ez a lélekjelenlétről jutott eszembe. :)
VicGilson · http://spiritus.blog.hu 2008.08.27. 20:35:29
Több, sokkal több hasonló nagyszülő és szülő - sokkal több hasonló felfogású ember kellene.
De adjunk hálát az égnek, hogy egyáltalán itt járnak köztünk néhányan!
zollendroller
Szerencsés vagy, hogy ilyen nagyszüleid vannak! Büszke lehetsz rájuk :)
zollendroller · http://sajatutad.hu 2008.08.27. 21:39:28
zemke 2008.09.01. 15:59:11
"A hős parlamenter, aki a Szovjet Hadsereg békeajánlatával ment az ostromlott Budapest német parancsnokához és akit a németek orvul meggyilkoltak, részben a szovjet propaganda találmánya.
A történet igazság magja az, hogy a moszkvai emigráns Steinmetz mérnök fia: Steinmetz Miklós, a Szovjet Hadsereg századosa 1944. decemberében valóban elindult Budapest védővonala felé és levelet vitt Malinovszkij marsalltól, aki arra szólította fel az ostromlott város parancsnokát, hogy seregével adja meg magát. Ugyanazon a napon legalább még egy parlamenter, Osztyapenko százados is útrakelt ugyanezzel a céllal. Ő eljutott a német főparancsnokig, aki azonban Hitlertől azt a parancsot kapta, hogy Budapestet az utolsó emberéig védje. Visszafelé Osztyapenko dzsipje aknára futott, felrobbant, Osztyapenko elesett.
Steinmetz kapitány azonban még az előtt elesett, hogy elérte volna a frontot. Lehet, hogy a sűrű ködben dzsipje aknára futott. Lehet, hogy egy magyar aknavető tüze pusztította el. Az sem zárható ki, hogy a szovjet tüzérség tüzébe került. Legkevésbé az valószínűsíthető, hogy visszaúton a budai Vár pincéjéből - németek lőtték volna le. Steinmetz Miklós kapitánynak a parancs végrehajtása az életébe került."
www.mtv.hu/magazin/cikk.php?id=15439&page=3
zemke
zollendroller · http://sajatutad.hu 2008.09.01. 16:46:13
csibikusz · http://muse.sarok.org 2008.12.12. 00:30:30
szépen írsz róla.
bár jobban ismerném - olyan futólag beszéltünk csak.
az öregek témájához:
dédimen veszem észre hogy milyen értelmes amikor érdeklődve és tisztelettel beszélget vele valaki.
amikor napokat kórházban töltött nyáron szegény, ott azt hitte a személyzet hogy ott akarjuk hagyni élete végéig a 102 éves asszonyt és iszonyatosan kínozták. szerettem volna ott lenni hogy megvédjem de közben máshol dolgoztam - ahogy a családom többi tagja is. végül kihoztuk saját felelősségre.
remélem, már nem álmodik rémeket arról hogy esténként kikötözték az ágyhoz hogy ne mászkáljon és hogy napokig tartották életveszélyes kábulatban Risperdallal.
...
beszélgetéssel talán sok más idős emberből is elő lehetne hívni tiszteletreméltó lényt, akiről első pillantásra nem is látszik.
...De tényleg! Miért csak az idősekből! Általában az emberekből is csak türelem és érdeklődés kérdése. (?)