Azt nem is mondtam, hogy ez az egész sztúpa-ügyletet szinkronicitások sora előzte meg! Először is ez, hogy nem is kerestem, mégis megtaláltam a hírt az iwiwen, másrészt, hogy most kép könyvet olvasok. Az ágyamban A Tibeti Buddhizmus címűt (anyukám halála óta, mert ez az övé volt), és ebben éppen csütörtökön jutottam a Sztúpa című fejezethez, ...útközben pedig Lama Ole Nydahl Egy jógi 101 tanácsa című kötetét szoktam lapozgatni.

Szóval vonattal két átszállással lejutottunk Becske alsóra, ahol (óriási szerencsénkre) egy kisbusz várta a vonatosokat. A Csiga hegy, mert ennek tetején áll a sztúpa, jó messze van az állomástól.

A Csiga hegy zsúfolásig megtelt már, ott állt a gyönyörű sztúpa, a hangszórókból tibeti mantra hangzott. (108-szor ismétlik el ugyanazt a szöveget – ez így rémítően hangzik, de aki spirituális tudatú, annak egy élmény!)

Ott áll a sztúpa, tömeg, mantra a hangszóróból, amit többen énekelnek is, de… nem történik semmi. Ám mindenki békésen áll, vagy ül, ...hát biztos ez a sztúpa avatás – gondoltam magamban. Azonban amikor már három órája nem történt semmi a hangszóróból szóló mantrázáson kívül, akkor már kezdtem gyanakodni, hogy itt valami nem stimmel. Amikor aztán kiosztották a megszentelt süteményt, akkor mód nyílt a helyváltoztatásra. Megnéztem hát a sztúpa hátulját.

És…! Ott állt egy fedett sátor, benne ült Lama Ole, egy Serab Gyalcen rinpocse (a szertartást végző magas rangú tibeti vallási vezető), két szerzetes és mantráztak. Ott maradtunk és attól kezdve azon max 30 ember egyike lettem, aki látott valamit, miközben mintegy 2000 ember nézte a sztúpa hátát, amiről eddig azt hittük, hogy az az eleje.

Lama Ole járta körbe a felavatott sztúpát először. Lama Ole személyesen hozott létre többezer buddhista kört és sztúpát az egész világon. Magyarországon ez már nem az első. Őt a rinpocse követte a körüljárásban, majd a jelenlévő 2030 ember. Mi is Barnival körbejártuk, megérintettük, áldást kértünk Buddhától magunknak, családunknak, a szanghának. Energiával feltöltekezve jöttünk haza Becskéről, a Szent helyről.

A Becskei Sztúpa blogja

vissza a főoldalra