Rég hallottam az öcsémet akkorát röhögni, mint akkor, amikor mondtam neki, hogy megyek a bécsi KISS koncertre. „Azok már vén trotylik – legalább 60 évesek! Talán Bécsbe mennek meghalni??”
Mások is hasonló véleményen voltak, úgy tudják, ez a záró turnéjuk, kiöregedtek, ezután már végképp lehúzzák a redőnyt. Hm. Hát ez esetben pláne ott kell lennem, ugyanis az én „csókos szerelmem” már igencsak 25 éve tart, és ha mostanában ugyan sokkal inkább hallgatok Telemannt és Csajkovszkíjt, azért Hozzájuk egy percig sem voltam hűtlen!
Az amerikai KISS együttes eddig kétszer lépett fel kis hazánkban. Egy szerencse folytán 1988-ban találkozhattam Gene Simmons-szal, a zenekar vezetőjével, aki elmondta nekem – kedvesen tört magyarsággal -, hogy az ő szülei magyarok voltak, s ő ugyan Izraelben született, de meg kellett tanulnia beszélni magyarul, ha akart beszélni anyukájával és apukájával. Innentől fogva számomra a KISS több volt, mint „kedvenc banda”.
A KISS azzal lett világhírű, hogy arcuk különböző mintákkal voltak kifestve koncert közben, s igazi arcukat máskor sem láthatta senki se. Ez alaposan megragadta a teenager fantáziámat. Jelmezeik is voltak, ám ezen a budapesti fellépésükön csak egyszerűen eljátszották slágereiket, ami persze tetszett, de valami mégis hiányzott. Amitől KISS a KISS.
Szerencsére hamarosan megalakult a magyar KISS rajongókból álló KISS Forever Band (a fenti képen ők látszanak) ,melynek első koncertjén megéreztem azt a semmihez se hasonló érzést, amit – vélhetőleg – egy igazi KISS koncert jelenthet. A magyar fiúk ugyanis kiváló zenészek és önfeledt rajongók, akik tökéletesen ugyanazt művelik a színpadon, mint amerikai példaképeik. Ettől kezdve ez nem puszta majmolás, hanem olyan professzionális színi előadás, ami által a KISS magyar rajongói is elég gyakran láthatják színpadon a KISS-showt. A KISS Forever Band egyébként külföldön sokkal népszerűbb, mint itthon, ezért rendszeresen turnéznak Európa-szerte.
.jpg)
Bécsben egy jókora – kb. BS-méretű – sportstadion előtt kígyóztak tömött sorok már órákkal a beengedés előtt. Szinte mindenkin KISS pólók, s többtucat kifestett arcú fiatalt is lehetett látni – és ami a legkülönösebb: nem csak fiatalok, hanem középkorú, sőt, öreg emberek is kifestett arccal álltak sorba a kapu előtt, többnyire gyerekeikkel, unokájukkal együtt. Ezek szerint tradícionálisan apáról fiúra (vagy lányra) száll a KISS rajongás. A KISS már 36 éve működik, s 35 éve járja a világ koncerttermeit.
Színültig megtelt a stadthalle. És az az üdvrivalgás, amivel köszöntötték a KISS tűzijátékkal, fényorgiával, s hangorkánnal történő berobbanását, valahogy egyáltalán nem emlékeztetett kapuzárás előtti pánikra: a fiúk energikusabbak, mint valaha, showjukkal egy perc alatt lázba hozták az egész tömeget!
You wanted the... KISS! (Vienna 2008) from Zollendroller on Vimeo.
Direkt nem mondtam, hogy öregfiúk, mert bár még a maszk alatt is látszik, hogy már nincs az a baba-arcuk, de vehemenciájuk a régi, testük, mozgásuk ugyanolyan fitt, mint hőskorukban és látványossággal nem takarékoskodó showjukkal lenyűgöztek mindenkit.
A két alapító tag: Gene Simmons és Paul Stanley továbbra is az élen „penget”.
A KISS koncerteknek van egy „menete” ami 36 éve gyakorlatilag ugyanaz. A csodálatos és fantasztikus az, hogy ezzel együtt képesek mindig meglepetést okozni. A koncert minden másodperce egy feldolgozhatatlanul izgalmas és élvezetes cirkusz – a szó jó értelmében. A nézők folyamatosan azt érzik, hogy nem, ezt már nem lehet felülmúlni – és a csodazenészek szünet nélkül rácáfolnak erre.
Gene Simmons felröppent a 10 méterre lévő reflektorállvány tetejére, Paul Stanley – a stadion hátsó részében állók örömére – egy gyűrűhintán kapaszkodva átcsúszott a színpadtól 100 méterre lévő miniszínpadra, a nézők közé. A színpadon tűzijátékot szóró fogószél, ködfejlesztő gépek, konfetti-zápor, a gitárok rakétát lőttek, Gene szokásos módon nyújtogatta szokatlanul hossz nyelvét, tüzet nyelt és mindketten – szokásos módon – incselkedtek a lányokkal, akik azon az éjszakán mind a (közel 60 éves) sztárokról álmodtak – ezer százalék!
Egy biztos: azt hittem, hogy elég jól ismerem a KISS-t, de most rájöttem: EDDIG FOGALMAM SEM VOLT, MI A KISS VALÓJÁBAN, hogy ekkora bulit tudnak összehozni Ezt a csodát élőben megtapasztalni – több volt, mint döbbenetes!
A korukat meghazudtoló, kortalan világsztárok a koncert végén – eszméletlen csillagszórók, görögtűz, konfetti forgatagban - azt kiabálták rajongóiknak: jövőre eljövünk hozzátok újra!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.