A múlt hétvégén találkoztam Kató nénivel, aki immár 90 éves. Utoljára 70 éves korában láttam. Távoli rokon, apai dédapám fiának a lánya, asszem. Kiskoromban nagyon szerettem vele találkozni, amit most is megemlítettem neki. Örültünk egymásnak, s megrökönyödve konstatáltuk, mily gyorsan elreppent az a 20 év. Oké. Ezen a héten kaptam egy forwardolt levelet, amit ki se nyitottam. Eléggé uncsi a legtöbb körlevél, nem is mind poén, de a legtöbb végén ott van, egy lelkifurdancs, hogy küldjem tovább ecsmó embernek, mekömben...!!! Pár nap múlva belepillantottam újra és a körlevél egyik címzettje egy ismerős név volt, egy lány, akire nagyon sokat gondoltam pár hete, de se az iwiwen, se más közösségi oldalon nem találtam rá. Írtam a címre egy levelet, mert éreztem, hogy Ő AZ! Ő volt az első lány az életemben, akivel jártam 14 évesen (szentem nem volt semmi, me asetuttam, mit ke csináni!). Azóta majdnem 25 év telt el!
Tegnap válaszolt és tényleg Ő AZ! Ez a szinkronicitás. Vagyis a történések "véletlenszerű" egybeesése (gondoltam a lányra, s az univerzum "leküldte" az infót). Kinyitottam már a csatolt levelet, amiben az állt, hogy ölelés oklevelet kaptam, ami szavatolja, hogy 3 régi ismerősömmel fogok rövidesen találkozni. Ez volt a hírhozó. Bár csak utólag olvastam el, mégis tulajdonképpen e levél által leltem meg ezt a teenager l’amourt, amely kérést előtte kis idővel saját magam küldtem fel az égbe, hiszen kerestem a nevét, az elérhetőségét. Meg ugye Kató nénit se felejtsük el! Az, hogy ilyenek történnek, teljes bizalommal tölt el. Biztonságban vagyok. Nem vagyok magamra hagyva.
Ennek a tudatosságnak van egy mélyebb szintje is, amely pontosabban is konkretizálja az összefüggéseket, pl. hogy mi miért van. Ezzel sok szakember foglalkozik, kineziológusok, lélekbúvárok, álomfejtők. És akadnak szép számmal olyanok is, akik ateisták, semmiben nem hisznek, hitetlenek. Nekik ne magyarázzon senki! A fizikai (szemmel látható) világon kívül mást nem hajlandóak elismerni. Ők mondják, hogy "ez véletlen volt!", de ez sem baj. Ez az ő útjuk. Pár élet múlva akár meg is világosodhatnak! A "jó" bírtoklása sokakat arra ösztönöz, hogy megosszák másokkal. Ha kell, ha nem. Ők a hittérítő típusok, akik azt mondják, vagy sugallják: "nem jó, amit gondolsz, bezzeg amit én gondolok! Az a döfi!" Ez hiba - saját tapasztalatból tudom -, a tukmálás sokszor ellenállást okoz.
Senki sem fog senkinek a kedvéért megváltozni. Mindenki magától változik a saját tempójában, a saját útján járva. Az élet állandó, folyamatos változás. Aki ma ezt hisz, holnap valami egész mást. Mindenki fejlődik, mert mindenkit érnek hatások. Azonban mindenkit különféle hatások érnek, ezért vagyunk mindahányan másfélék.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bozai Györgyi 2008.07.18. 14:27:55
A múlt héten egyik nap hárman kerestek meg Ausztráliából, a negyedik barátom még hiányzott a sorból. Aznap Ausztráliában nagy igény volt a szeretetre, a jó szóra. A szeretet szeretetet szül. Az emberek ma úgy viselkednek, mint régen a fiúk az iskolában, hogy egy fiú nagyon kedves, normális volt, de csoportosan már ezt szégyellték és megjátszották magukat. Általában úgy látjuk, hogy ma az emberek nem igénylik az érzelmeket, inkább racionálisan gondolkodnak. Nem igaz. Szerencsére bejött a retro korszak az érzelmek terén is. Persze még mindig kevés a jó szó, a szeretet, de ha szeretetet ad az ember, arra manapság sok vevő akad. Kis baráti közösségek, volt iskolatársak, régi kollegák találják meg mostanában egymást. Egy-egy ilyen est, találkozás a szeretetről szól. Ebben látom a mentsvárunkat, így mentjük meg a világunkat. Remélem, ezt a következő generációnak is át tudjuk adni. Mindig azt gondoltam, hogy a mi generációnk /5o-esek/ egy szuper nemzedéket fog felnevelni. Nem teljesen valósult ez meg. Később érnek, később lesznek önállóak. A példa, amit mutattunk nekik, nem igazán nyerte meg a tetszésüket, elcsúsztak az anyagi javak birtolási vágya felé. Most látom ebben is a változást, kezd helyre billenni az értékrend. Ezek csak az én környezetemben élő emberekről szóló tapasztalatiam. Optimista vagyok, remélem, mások is ezeket a dolgokat látják. Igényt a jóságra, igényt a szeretetre.
SIMON04 2008.07.18. 15:33:00