Emlékezzünk: 2008 április 11-én, József Attila születésnapján, a Költészet napján, Faludy György költő, író, műfordító, humanista gondolkodó, a XX. század minden szépségének és szörnyűségének részt vevő krónikásának egykori lakhelyén, a Margit híd pesti hídfőjénél, a Szent István körút 2-es szám alatt emléktáblát avattak, ahol a költő 1993 és 2006 között élt feleségével, Faludy Fanni költőnővel. A megemlékezésen beszédet tartott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Hiller István kulturális miniszter leleplezte a domborművet és verset mondott Faludy György életművének egyik legkiemelkedőbb éltetője és tolmácsolója Földes László, Hobó.
Ez egy hivatalosnak tűnő szöveg, mely felett az átlag hírolvasó átsiklik talán, hisz annyi nagy név van, s mind egyszer eltávozik. Akihez közel áll Faludy költészete, megemlékezik talán e költőóriásról, e szélsodorta emigránsról, aki talán Kanadában ismertebb volt, mint hazájában. Azonban Faludy itt volt otthon, innen ment el 1938-ban, mikor érezte, merre tart a fasizálódó Európa, ide jött haza a háború után, azonban miután koholt vádak alapján három évre a recski munkatáborba vitték, szabadulásakor ismét az önkéntes száműzetés mellett döntött. A rendszerváltást követően tért haza végleg.
Itt történt Budapesten, ahol lakunk, nem is olyan rég, hogy a hirdetőoszlopokról nagyméretű akt-plakátokon mosolyogtak ketten, Faludy György és felesége, Fanni, félmeztelenül. Sokan furcsa szemmel nézték a majd százéves öregembert, s harmincas évei elején járó feleségét, aki szépségével ellenpontozta férje elnyűtt, ráncos testét. Többen kifejezték nemtetszésüket, holott ebben is benne volt költőnk egyénisége, hogy fityiszt mutatott a nagy, idős költőktől komolyságot, fennköltséget elváró túlságosan merev embereknek.
Rövid adalék Faludy jelleméhez, saját tollából:
„Udvarias volt, szinte szende,
Félénk, szerény-ügyefogyott
Az emberekkel szemtől-szembe,
de roppant gőgöt hordozott
magában , bár ez ritkán látszott;
ha versnek hitte önmagát,
rögtön emigrált a világból,
s így hány szerelmes éjszakát
mulasztott s délutáni párzást,
mert nemnek nézte az igent.
És mégsem ismert semmi gátlást,
Ha egy államnak nekiment.”
Az impozánsan feldíszített ötemeletes lakóház udvarán tartott megemlékezésen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egyáltalán nem sablonos beszédét így kezdte: „Be kell, valljam, kissé zavarban vagyok, ha arra gondolok, hogy a pokol tornácáról mostanra a mennyek tornácára kerülő Faludy most lát bennünket, akkor nem vagyok benne biztos, hogy ő is ugyanazt gondolja, amit mi. Esetleg, botjára támaszkodva, kifűzött cipőjébe hol belebújva mezítláb, hol pedig mellérakva lábát, nem azt mondja-e súgva-búgva maga elé, hogy
„Na ne hülyéskedjetek má’ gyerekek! Minek ez a felhajtás itt? Mi ez az emléktábla? Nem erről szól az én életem. Nem erről szólnak az én verseim! Ami fontos, az abban a kőben úgysem látható! Menjetek haza. Olvassatok. Villont meg Heine-t. Hallgassatok hozzá egy kis Bachot, aztán gondolkodjatok a világról, szabadságról, emberekről, szerelemről, erotikáról. Arról, hogy jók, meg rosszak is vagyunk egyszerre…” később így folytatta:
"Faludy olyan hazafi, aki magyar maradt, miközben világpolgár volt, akinek a hazafisága és demokratikus elkötelezettsége, nemzeti hovatartozása és világpolgári léte úgy egészítette ki egymást, mint a demokraták fehér szalagja a nemzeti trikolórt, amelyek most, ma itt a költészet napján - nem függetlenül attól, hogy ma újfasiszták és antifasiszták fognak egymással farkasszemet nézni -, jelképezik nemcsak a ma és az elmúlt évek küzdelmeit, hanem ennek a ragyogó embernek is a pályafutását" - fogalmazott a miniszterelnök, aki egy piros-fehér-zöld és egy fehér szalagból készített kitűzőt viselt.
Ugyanis ugyanezen nap délutánján, az emléktáblától alig 50 méterre több ezres tömeg skandált vad, dühödt jelszavakat, majd innen a száz méterre lévő Parlament felé vették útjukat. Tehát, tetszik látni, sokan most is menekülnének, s menekülnek. Háborgó tenger az országnak ez a fele, Gyurka bácsi „igazi” lakhelye. Az elandalító, lágy erotikába hajló szonettek ideje talán még arrébb van egy kicsit.
vissza a főoldalra
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
KVzoo · http://viewpoint-kvzo.blogspot.com/ 2008.11.27. 04:21:49
Az evszamok egy kicsit furcsak nekem,nem gondolom,hogy 13 evig egyutt eltek.
Valoban koltoorias volt,ahogy irod Zoli!
Altala ismertem meg a Villon verseket,az o forditasaban,imadtam mind a kettojuket.
Nagyon orulok,hogy irtal rola...szivesen olvastam volna tobbet rola es kevesebbet a politikarol,de ez van.Ez a te blogod :)