Mint blogger, fontosnak tartom a többi blogger munkájának figyelemmel kísérését. Különösen, miután történt a utóbbi bejegyzésben említett szinkronicitás, a szemem néha oda-odakapom a blogajánlóhoz. Így tudtam elolvasni Dobó Csaba írását, a szegedma című blogon. Imádom Szegedet, második otthonomnak tartom, szívesen mesélnék szegedi élményeimről..., de itt most sokkal komolyabb és számomra is sokkal fontosabb témáról esett szó: Tibetről.
A szívemből beszélt Csaba. Jobban én se írhattam volna le, mi a helyzet most azon a vidéken. Ajánlom mindenkinek, olvassa el Csaba cikkét! Én is így tettem. Teljesen egyetértek a cikk végén lévő felszólítással, hogy jelzés-értékű lenne, ha a tibetiekkel való együttérzés kifejezéseképp ne nézzük meg az olimpia megnyitó és lezáró tévéközvetítését.
A magát ’flóri’-ként nickelő olvasó egy kommentben leírta véleményét:
Túlzásnak tartom Kína íly terjengős kritikáját. Itt él a Föld lakói negyede, majd másfél milliárd ember. Kína több, mint négyezer éve fennálló társadalom. Ennyi ember életét szervezni, ellátni, köznyugalmát fenntartani a mifelénk divatos liberalizmussal egyáltalán nem lehetne. Képtelenség volna. Ne legyünk képmutatóak, igenis szükség van egyfajta ellenőrzésre, korlátokra a szabadosság, s akár a revolúció ellen. Mint más helyekről tájékozódtam, s külföldi tévé csatornákon is láthattam nincs társadalmi katasztrófa helyzet Tibetben. Még csak az kéne, hogy a mi mostani berendezkedésünket kérjük rajtuk számon, ami enyhén szólva is csatornabűzös. Úgyhogy én meg fogom nézni a nyitó- és záróünnepséget is.
Ezen én nagyon kiakadtam. Írtam én is egy kommentet válaszként:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bea 2008.08.05. 02:07:00