Egyébként a csodateremtésnek a titka nem más, mint hogy észre kell venni, esetleg fel kell írni egy füzetbe, vagy akár egy blogba, vagy éppen ebbe a blogba kommentként, mint ahogy ezt már többen meg is tették (köszi-möszi-puszi-nyuszi!). És akkor csak úgy egyre-másra jönnek a cs-o-d-á-k!

Minden számít, amire nem lehetett számítani, mégis jóleső érzéssel töltött el a megtörténte, s ezáltal jobb lett a kedved, ecsmó pozitív energiát kaptál általa. Ecren szupé, ha pl. valami titkos „jel” nyomán rájöttél valamire/találkoztál valakivel/felhívott, akire gondoltál/kinyílt a könyv, épp ott, ahol épp az az infó volt, amire épp szükséged volt…, s még hosszan sorolhatnám, sőt ide tartozik a déjá vu-érzés, amikor előre érzed egy dolog kimenetelét, esemény bekövetkeztét, mintha pontosan ugyanez ugyanígy már lejátszódott volna veled, vagy amikor biztosan tudod valakiről, akit egyébként most látsz először, hogy ismered, vagy egy helyről, ahol először jársz, hogy te már voltál itt.

Igen, ezek valós érzések! Akárki akármit is mond! Ha ezeket nem hessegeted el, hanem helyt adsz nekik, leírod, vagy mittudomén, akkor ezzel az univerzum mozgató erőit táncra hívod!  ttól kezdve együtt örültök a csodáknak!

S akkor egy konkrét eset! Mindenki láthatja az előző bejegyzést, amit szombat estefelé tettem föl a blogba: egy Hősök terénél lévő kávézóban találkoztunk – én először – az online tanfolyam (ahová járok) néhány résztvevőjével és a tantónénivel, Vida Ágival. Ági mellett ült két (számomra) ismeretlen nő. Poénból lefotóztam őket, mert ez a mániám, de a nevüket estére már el is felejtettem, ezért csak odaírtam, hogy „többen voltunk”, aszt kalap. Egyikük vírusüldözéssel foglalkozik, erre emlékeztem, de ennyi. Ezután ma, vasárnap, éppen a blogomat rendezgettem, írogattam a kommentekre, sat, sat, elég az hozzá, mindig újra és újra megnyitottam a sajatutadat. Tudni kell, hogy a blog.hun, itt oldalt van egy blogajánló nevű cucc, ahol mindig más és más blogból ajánlanak. Néha beleolvasok, de inkább nem. De most kábé délben ráklikkeltem a blogajánlóra, de asse tuttam, mi az. És ekkor megnyílt egy weboldal, egy cikk dettó ugyanarról a tegnapi kávézós találkozóról, s ez volt (végre megtudtam) Vidi Rita blogja, akivel nyomban kommentet váltottunk, meg roppant mód örültünk a helyzetnek.

A blog.hu blogajánlójában Xezer oldal reklámozódik minden egyes újratöltéskor. S hogy épp akkor épp erre kattintottam, amiben épp az a cikk volt, ahol én épp tegnap épp ott voltam és épp fotóztam és épp ezt a lányt is és épp feltettem épp erre a blogoldalra…huh!

Ez már sokk! 8:o)