Müller Péter Sziámi, röviden író, zenész, előadó, költő, színházigazgató és rendező, franciatanári, rádiószerkesztői, riporter, tévés-, filmes forgatókönyvírói és cirkuszi varieté-rendezői végzettséggel és múlttal korunk alternatív kultúrájának egyik legmeghatározóbb hazai egyénisége. Élő legenda, világpolgár, többszörös apa. Puszta jelenlétével hangulatot teremt, árad belőle az energia, pezseg benne a spiritusz, olyan szellemiség fizikai megvalósulása, akiből csak egy van a világon, mégis köztünk jár robosztus, kétméteres magasságával, világítóan kék szemeivel és loboncos, vibrálóan szőke göndör fürtjeivel.
Péter nem csupán egy zenész a sok közül, hanem a kultúrának alig akad olyan szegmense, amelyben ne alkotott volna maradandót. Sok egyéb mellett 2001. óta Ő a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál ügyvezető igazgatója, 2005-től pedig a Magyar Állami Operaház stratégiai igazgatója is.
A frenetikus villamosmegálló-beli találkozást követően egyértelmű volt számomra, hogy nem megyek haza, hanem Péterrel tartok – akárhová is megy. Üdvözöltük egymást, örömmel összeölelkeztünk, s megmutattam neki a mobilomat, nézd Péter, ma hívtalak, csak kinyomtál – közben továbbra se tértem magamhoz a szerencsétől, hogy találkoztunk. Kiderült, hogy azóta már új telefonja van, másik számmal, tehát nem is ő nyomott ki.
Leültünk egy nyugis helyre beszélgetni. Megkérdeztem tőle, hogy mizu.
- Egy ideje eldöntöttem – kezdte Péter -, hogy minden olyantól, ami magától, vagyis önjáróan beépült az életembe és egyszerre jelent örömöt is, meg terhet is, ezektől megszabadulok. Kiváltam a Sziget szervezőinek vezetőségéből, abbahagytam a könyvkiadást is. Ezek gyakorlatias dolgok voltak, egyiket se terveztem, hanem kinőtték magukat. Egy ideje csak olyan tevékenységekkel foglalkozom, amelyek mindegyike egyértelműen szívügy.
Két meghatározó nagy találkozásom volt, az egyik az a Baltazár Színház, mely éppen 10 éves. Elek Dóra zseniális Sorbonne-on végzett színház-rendező, aki elhatározta, hogy könnyű szellemi fogyatékosokkal fog színházat csinálni. Én azóta figyelem az előadásaikat és nem ahhoz képest jók, hogy fogyatékosok, hanem bármilyen színházhoz képest jók. Véleményem szerint nemzetközi szinten ez az egyetlen versenyképes színház Magyarországon. Ezt nem azért mondom, mert az előadásban én is szerepet kaptam, hanem azért, mert színházi rendezőként és színházi emberként ez a meggyőződésem.
A másik, megkerestek a Szegedi Szabadtéri Játékoktól, illetve az Operettszínházból, ahová én sokat dolgoztam fordítóként, hogy Szakcsi Lakatos Béla zeneszerzővel és Kerényi Miklós Gábor rendezővel írjunk egy darabot Szentivánéji álomból. E zenés játék műfaja végülis world-musicalal. Ez nem olyan, mint ahogy mostanában többen is a pop-rockot összekártyázzák, általában ízléstelen módon, a folkkal, az etno-val, hanem egy olyan, a világ rengeteg műfaját, stílusirányzatát egybegyúró mű született, amire a Szentivánéji álom ideális lehetőséget ad, hiszen három világot kell megrajzolni zenében is. A szellemek, tündérek, Oberon, Titánia világát, egy nagy földi szerelmi kavalkádot, és a mesteremberek kicsit animálisabb világát, mint a szamárfejes Zuboly. Elkészült harmincegynéhány dal és ebből áll a darab, nagyon kevés próza van benne. A szöveg nagy részét én írtam és nagyon nagy öröm volt a két említett kollégával együtt dolgozni.
Szakcsi Lakatos Bélára nagyon régóta csodálattal és szeretettel tekintek. Húsz éves koromban a Vén diák presszóban a zongorázására kaptam fel először a fejemet, és akkor kezdtem a dzsesszre és őrá különösen figyelni. Vele akkora lett a barátság, hogy megalapítottuk a Jazz és Sanzon duót, amivel elég sokat koncertezünk. Éppen egy londoni koncertre készülünk, holnapután játszunk Székesfehérvárott. Nagyjából ez történik velem, illetve a Sziámival egy éppen vége felé tartó turné, ami kitölti az életemet.
Leginkább pedig a három kisgyerekemmel, meg a családdal szeretek sokat lenni. Persze nekem nem három gyerekem van, hanem hét, csak a többiek nem velem laknak. A Picik: Péter - Apukámmal együtt így vagyunk MP3 - Brúnó és Lili. Péter most megy iskolába, Brúnó kiscsoportos, Lilike pedig egy éves volt novemberben, tehát egész helyes kis állatóvoda van minálunk. A többiek: van egy fogadott lányom, Zsuzsi, aki a Sziget szervezésen dolgozik. Anna lányom tehetséges énekes, képzőművész és rajzfilmes, ám jelenleg magas fokú művészeti képességét az egyik nagy mobiltelefon-társaság marketing osztályán kamatoztatja, de ez ma a korunk szimptómája. Zsófi lányom 24 éves a fotó, képzőművészet, grafika, divattervezés, színház iránt érdeklődik, Londonba készül, s egy ottani művészeti főiskolára. Máté fiam 17 éves és nagyon tanul dobolni. Érettségi után a londoni dob-akadémiára szeretne járni. Ennyi a gyors gyerek-felsorolás. Illetve születendőben van még egy gyerek a családban, őt Veronikának hívják és a Julcsi húgomnak a kisgyereke. Izgatottan várjuk és kicsit szomorúan is, ugyanis az édesapja meghalt, miközben a húgom várandós. Ő is az én gyerekem lesz ilyen formán.
Üzenem mindenkinek, hogy mostantól figyeljünk oda a „véletlennek” tűnő találkozásokra, mert azok mindig jelzésértékűek.
vissza a főoldalra
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.